Adózás

| |

Az értékcsökkenés elszámolása egy zárlati művelet a vállalkozások többségénél. A számviteli politikában kell meghatározni, milyen időközönként számoljuk el, de évente ezt természetesen kötelező, hiszen a beszámolóban a befektetett eszközök értékét a fordulónapi nettó értéken kell kimutatni. És általában nem lehet vele várni a beszámoló elkészítéséig, hiszen a decemberi feltöltési kötelezettség számításához elkerülhetetlen az információ.  A korábbi években egyre gyakrabban merül fel kérdésként, hogy muszáj-e az értékcsökkenést elszámolni. A válságban szenvedő vállalkozások alig-alig tudnak nyereséget termelni, sokszor már az üzemi eredményük is negatív. Felmerül bennük az igény, hogy az értékcsökkenést nem számolják el, hiszen pl. a folyószámlahitelük hosszabbításához pozitív eredményre van szükség.

Ezeknek a cégeknek rossz híreim vannak. Az értékcsökkenés elszámolása kötelező. A számviteli törvény előírásai szerint az immateriális javak és a tárgyi eszközök – a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett – bekerülési értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezen eszközöket előreláthatóan használni fogják. Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartáson történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni.

A számviteli törvény fogalmazása szerint tehát "kell felosztani", "kell alkalmazni", amiből az következik, hogy a hivatkozott előírásokat mindaddig alkalmazni kell, amíg az immateriális jószágot, a tárgyi eszközt az állományból ki nem vezetik, használaton kívül nem helyezik.
A terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatására pedig csak akkor van lehetőség, ha az eszköz használatában lényeges változás következett be. Az adózás előtti eredmény veszteségessé válása azonban nem tekinthető ilyennek, még akkor sem, ha attól a társaság hitelfelvételi lehetősége függ.

Meg kell még említeni az egyik számviteli alapelvet is. Az óvatosság elvére sokszor hivatkozunk, de azt gondolom itt is megállja a helyét: az értékcsökkenést el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség.

Az értékcsökkenés viszont lehetőség is lehet a nyereséges vállalkozásoknak. A számviteli törvény szerinti értékcsökkenésnél sok esetben gyorsabb értékcsökkenés lehetséges az adótörvény szerint, tehát úgy tudjuk az adóalapot csökkenteni, és ezáltal kevesebb társasági adót fizetni, hogy a számviteli beszámolóban kimutatott mérleg szerinti eredményt nem csökkentettük.

Ennek egyik legkedvezőbb módját a társasági adótörvény 1. sz. mellékletének 9. pontjában találhatjuk. Ezek szerint a 2003-ban vagy azt követően beszerzett, előállított, korábban még használatba nem vett, a 2. számú melléklet IV. fejezete szerint a 33 százalékos vagy a 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök esetében 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthetünk.

De vigyázat! Ha az eszközt a korábbi évben vásároltuk, és az adó alapját 33 vagy 14,5 százalékos értékcsökkenéssel kezdtük el csökkenteni, akkor a következő években már nem érvényesíthetjük az 50%-os leírást. Tehát már a beszerzés évétől kezdve alkalmazni kell a gyorsított leírást, így amikor az év végén az értékcsökkenés értékéről döntünk, mérlegeljük ezt a lehetőséget.