Adózás

| |

A  társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao) hatálya alá tartozó adózó a járművek bekerülési értékét (beszerzési árát) a tárgyi eszközökre vonatkozó általános szabályok szerint számolhatja el. Ebből következik a számviteli elszámolásra és a társasági adóalap meghatározására egyaránt érvényes főszabály, hogy ezen eszközök bekerülési értékét értékcsökkenési leírás útján kell figyelembe venni.

Az Szja-törvény 1. sz. mellékletének 8. 37. pontja szerint kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben az úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása adómentes természetbeni juttatásnak minősül. Mindez a mentesítés a cégautóadó megfizetése okán van. A megtett kilométerek mennyiségének igazolására részletes nyilvántartás vezetését a Tao törvény nem írja elő, ugyanakkor a költségelszámolás valódiságát a kifizetőnek igazolnia kell egy esetleges ellenőrzés alkalmával. Célszerű ezért legalább az év elején és az év végén a kilométeróra állását feljegyezni.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 3. számú mellékletének B./6. pontja szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is. Ez azt jelenti, hogy az adózó azon járművei vonatkozásában, amelyek cégautónak minősülnek, a felmerült költségek – megfelelő bizonylat (például számla, tárgyi eszköz egyedi nyilvántartó lap) – elszámolhatóak. A hivatkozott rendelkezés nem tartalmazza, hogy csak a nem magáncélú használatra eső rész lenne költségként elszámolható, sőt a cégautóadót is elismeri. A cégautó használatával, fenntartásával, üzemeltetésével összefüggésben érvényesíthető, elismert költségek, ráfordítások körébe tartoznak továbbá például: az értékcsökkenési leírás, a javítási, karbantartási költségek, a kötelező biztosítás, a casco díja, az üzemanyagköltség, az autópálya-használati díj, a parkolási díj, a bérleti díj.   

A fentiekre tekintettel nem kell a magáncélú használatot kizárni, illetve nem kizáró tényező a magáncélú használat, azaz a magáncélú használat miatt nem vitatható el a költségkénti elszámolás jogszerűsége. Egyértelműen rögzíthető, hogy a Tao. tv. a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként nevesíti a cégautóval összefüggő költségeket. A Tao. tv. nem ír elő továbbá semmilyen nyilvántartás vezetési kötelezettséget – s egyébként az Szja-törvény sem rendelkezik kifejezetten arról, hogy útnyilvántartást kellene vezetnie a (nem egyéni vállalkozó) kifizetőnek – mindez azonban nem mentesíti a társaságot az alól, hogy valamilyen nyilvántartás alapján igazolni tudja, hogy a költségek (üzemanyag-költségek) valóban a cégautóval (és nem például valamely más járművel) kapcsolatban merültek fel. Erre alkalmas lehet például, ha a futásteljesítmény nyilvántartásaként feljegyzi a társaság az adott hónap első és utolsó napján a kilométeróra-állást. E mellett figyelemmel kell lenni arra az általános szabályra, hogy költségelszámolás a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásainak megfelelően, kizárólag szabályszerűen kiállított bizonylatok (számlák) alapján érvényesíthető. Az ilyen módon dokumentált költségeket – üzemanyag-költségnél a felhasználást alátámasztó nyilvántartás alapján – a Tao. tv. az adóalapnál is elismeri.