Adózás

| |

Az adóhatóság által megállapított  tényállás

Az adózó gazdasági társaság – mint vevő a 2008. április 25-án kelt adásvételi szerződéssel egy az ingatlan-nyilvántartásba üzlethelyiség megnevezéssel bejegyzett ingatlant vásárolt  7.500.000,-Ft + 1.500.000,-Ft áfa összegben. Az ingatlan az Áfa törvény szerint nem minősült új ingatlannak. A szerződés szerint a vevő közvetlenül a szerződés aláírását követően lépett az ingatlan birtokába. A vevő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 2008. április 28-án került bejegyzésre.

Az eladó társaság az ügyletről áfás számlát állított ki, az ellenérték után felszámított 20%-os mértékű áfát áthárította a vevőre, aki azt az eladónak megfizette. Az adóhatóság a saját nyilvántartása alapján megállapította, hogy az eladó társaság az ingatlanértékesítés tekintetében az általános szabályok szerinti adózást választotta.

A vevő társaság a 2008. I. negyedévre vonatkozó Áfa bevallásában és az azt alátámasztó analitikus nyilvántartásban beszerzései között szerepeltette az eladó társaság által az üzlethelyiség értékesítéséről kiállított számlát, amely alapján 1.500.000,-Ft-ot helyezett levonásba.

A vevőnél az adóhatóság 2008. évre és 2009. I. negyedévre vonatkozóan ÁFA adónem ellenőrzést végzett.

Jogkövetkezmények az adózó terhére

Az adóhatóság előbb a jegyzőkönyvben, majd az I. fokú határozatban megállapította, hogy az üzlethelyiség beszerzési számláján az eladó nem tüntethetett volna fel áthárított adó összeget, továbbá fel kellett volna tüntetnie, hogy az adófizetésre a termék beszerzője kötelezett. Mindezek miatt a revizió a számlát nem fogadta el hiteles bizonylatnak. Így a vevő társaságnak az ingatlan beszerzése után nem adólevonási joga, hanem adófizetési kötelezettsége keletkezett – mert az ügylet a fordított adózás szabályai alá tartozik. A revízió az adózó terhére 1.500.000,-Ft adókülönbözetet, és egyéb megállapításokra is tekintettel 1.579.000,-Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amelyek mint bírságalap után 5%-os mértékkel 154.000,-Ft adóbírságot szabott ki. Megállapítottak még az adózó terhére 296.000,-Ft késedelmi pótlékot is.

Az adózó védekezése

Az adózó (a vevő) észrevételében leírta, hogy az adásvételi szerződés után a számlát átadta a könyvelőjének, aki közölte, hogy a számla nem felel meg az Áfa törvény előírásainak, ezért azt visszaküldték az eladó társaság részére. A számlakibocsátó könyvelője azonban úgy tájékozatta az adózót – írja az észrevételben -  hogy „ők egyeztettek az APEH-hel (?) és a számla mindenben jó”, ezért fogadják azt be. Befogadták – de a vevő könyvelője változatlanul húzódozott az Áfa visszaigényléstől. A vevő társaság az adóhatóság előtt még hivatkozott arra is, hogy az Európai Bíróság konkrét ítéletében kifejtette, hogy lehetséges az ÁFA levonása akkor, ha a tartalmi követelmények teljesülnek, míg az alaki követelmények nem. Jelen esetben tehát az adásvétel megtörténte a fő szempont. Az észrevétel leírja, hogy az eladó társaság időközben felszámolás alá került, ezért onnantól kezdve már nem volt lehetőség a számla módosítására.

Mindezen érveket az adóhatóság nem fogadta el. Az adóhatóság álláspontja szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele a hiteles számla. Ha a számlának alaki hibája van, akkor azt az adózó felszólításra javíthatja, és megfelelő bizonylat birtokában élhet adólevonási jogával. Alaki hibának lehet tekinteni például a névelírásokat. Az adó alapja és az adó mértéke azonban tartalmi hiba, amelyek fennállása esetén az adózó nem élhet adólevonási jogával. A 2006/112 EK. Irányelv 226. cikk 8. pontja kimondja, hogy az adó alapja adómértékenként, vagy adómentességenként lényeges eleme a számlának és ezek hiányában a számla nem tekinthető számlának. Mivel a konkrét esetben a számlában nem lehetett volna áthárított adót feltüntetni, ezért erre a bizonylatra az adózó adólevonási jogot nem alapíthat. Ezt a bizonylatot a kibocsátónak módosítania kell és a fordított adózás szabályai szerint a bevallás fizetendő adó és levonható adó sorában is szerepeltetnie kell. Felszámolás időszakában a felszámoló jogosult és köteles a bizonylatok kiállítására. Mivel a fordított adózás szabályai szerint a termék beszerzése után az adózónak keletkezett adófizetési kötelezettsége, ezért a másik társaság által tévesen befizetett adót nem lehet az adózó javára jóváírni. Az adóhatóság az adóbírság mértékét azért állapította meg 5%-os mértékben, mert a jogsértést nem az adóbevételek megrövidítésére irányuló szándékos magatartás, hanem tévedés eredményezte, és az adózó mulasztása miatt első alkalommal merült fel szankció alkalmazásának szükségessége.