Adózás
Feltöltőkártya elszámolása
2010.07.06 | www.onadozo.hu |
| 
2010.07.06 | www.onadozo.hu |
|
Címkék :
telefon
Kérdés:
Szeretnék egyértelmű választ kapni arra, hogy elszámolható-e a telefon feltöltőkártya, vagy pedig nem célszerű mivel természetbeni juttatásnak minősül és adót + járulékokat kell utána fizetni.
Válasz:
Röviden: nem célszerű. A részletes indoklást a 2004/45. Adózási kérdésre adott válasz tartalmazza.
2004/45. Adózási kérdés
telefonköltségek elszámolása
[Szja tv. 63. § (1) bekezdés d)-e) pontja]
Amennyiben a kifizetők az Szja törvény 69. § (1) bekezdés d) és e) pontjában foglaltak alapján adnak a munkavállalóknak személyes használatra feltöltőkártyát, akkor az ennek révén adott juttatás (a magáncélú használat) adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
Az Szja törvény 69. § (1) bekezdés d) pontja alapján természetbeni juttatás a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető. E rendelkezést kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanulók, kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá - volt munkáltatóként (annak jogutódjaként) - nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat az említettek szerint adóköteles bevételt.
A 69. § (1) bekezdés e) pontja a szerint természetbeni juttatás a munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzített, vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg. E rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja a részére e szolgáltatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély is.
Egyéb esetekben a feltöltőkártya-juttatás a magánszemély adóköteles jövedelme. Az Szja törvény 2. § (6) bekezdése szerint az adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei határozzák meg.
Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban álló magánszemélyek esetében bérjövedelemnek, a társas vállalkozás tagjai esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a feltöltőkártya juttatása címén keletkezett jövedelem. Egyéb esetben (amikor a magánszemély nem tekinthető alkalmazottnak és tagnak sem a juttató szempontjából) a feltöltőkártya juttatása címén szerzett jövedelem egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, mivel a juttatás a kifizető (munkáltató) tevékenységhez nem kötődik.
Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz csak az Szja törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben foglaltaknak.
A feltöltőkártya vásárlása az egyéni vállalkozóknál vállalkozói kivétnek minősül, ha az adózó nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy kizárólag a vállalkozással kapcsolatos hívásokat kezdeményeztek a feltöltőkártyás mobiltelefonokról. Az Szja törvény alapján vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az Szja törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az alkalmazottai részére juttat feltöltőkártyát, akkor annak juttatáskori értékét az alkalmazott szempontjából csak akkor tekintheti természetbeni juttatásnak, ha az Szja tv. 69. § (1) bek. d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel a juttatás módja.
A társasági és osztalékadó
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének B/3. pontja szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés.
Számviteli törvény idevágó rendelkezése
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint személyi jellegű egyéb kifizetések azok a kifizetések, amelyeket a munkáltató a munkavállaló részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít és nem tartoznak a bérköltség fogalmába. Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok. Bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó, - kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak. Ennek megfelelően a felsorolt személyi körnek adott feltöltőkártya juttatása a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
A Tao törvény 8. § (1) bekezdés d) pont szerint az adózás előtti eredményt növeli a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredménycsökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, - különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.
Ennek alapján, ha a feltöltőkártya juttatása a Tao törvény 3. számú mellékletének 3. pontjában felsorolt személyi körön kívüli magánszemély részére történik, akkor az ilyen jogcímen költségként elszámolt összeg a Tao törvény 8. § (1) bekezdés d) pont szerint (vagyis, ha nem minősül a vállalkozási tevékenység, a bevételszerző tevékenység érdekében felsorolt költségnek a körülmények vizsgálata alapján) az adózás előtti eredményt növeli.
(PM Jövedelemadók főosztálya 3583/2004. - APEH Adójogi főosztálya 1227214205/2004.; AEÉ 2004/6.)
Az Szja törvény 69. § (1) bekezdés d) pontja alapján természetbeni juttatás a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető. E rendelkezést kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanulók, kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá - volt munkáltatóként (annak jogutódjaként) - nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat az említettek szerint adóköteles bevételt.
A 69. § (1) bekezdés e) pontja a szerint természetbeni juttatás a munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzített, vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg. E rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja a részére e szolgáltatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély is.
Egyéb esetekben a feltöltőkártya-juttatás a magánszemély adóköteles jövedelme. Az Szja törvény 2. § (6) bekezdése szerint az adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei határozzák meg.
Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban álló magánszemélyek esetében bérjövedelemnek, a társas vállalkozás tagjai esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a feltöltőkártya juttatása címén keletkezett jövedelem. Egyéb esetben (amikor a magánszemély nem tekinthető alkalmazottnak és tagnak sem a juttató szempontjából) a feltöltőkártya juttatása címén szerzett jövedelem egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, mivel a juttatás a kifizető (munkáltató) tevékenységhez nem kötődik.
Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz csak az Szja törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben foglaltaknak.
A feltöltőkártya vásárlása az egyéni vállalkozóknál vállalkozói kivétnek minősül, ha az adózó nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy kizárólag a vállalkozással kapcsolatos hívásokat kezdeményeztek a feltöltőkártyás mobiltelefonokról. Az Szja törvény alapján vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az Szja törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az alkalmazottai részére juttat feltöltőkártyát, akkor annak juttatáskori értékét az alkalmazott szempontjából csak akkor tekintheti természetbeni juttatásnak, ha az Szja tv. 69. § (1) bek. d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel a juttatás módja.
A társasági és osztalékadó
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének B/3. pontja szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés.
Számviteli törvény idevágó rendelkezése
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint személyi jellegű egyéb kifizetések azok a kifizetések, amelyeket a munkáltató a munkavállaló részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít és nem tartoznak a bérköltség fogalmába. Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok. Bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó, - kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak. Ennek megfelelően a felsorolt személyi körnek adott feltöltőkártya juttatása a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
A Tao törvény 8. § (1) bekezdés d) pont szerint az adózás előtti eredményt növeli a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredménycsökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, - különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.
Ennek alapján, ha a feltöltőkártya juttatása a Tao törvény 3. számú mellékletének 3. pontjában felsorolt személyi körön kívüli magánszemély részére történik, akkor az ilyen jogcímen költségként elszámolt összeg a Tao törvény 8. § (1) bekezdés d) pont szerint (vagyis, ha nem minősül a vállalkozási tevékenység, a bevételszerző tevékenység érdekében felsorolt költségnek a körülmények vizsgálata alapján) az adózás előtti eredményt növeli.
(PM Jövedelemadók főosztálya 3583/2004. - APEH Adójogi főosztálya 1227214205/2004.; AEÉ 2004/6.)
RG Stúdió
Magicon