Adózás

| |

A szociális igazgatásról valamint a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben foglalt törvényi feltételek fennállása esetén egyes személyek ingyenesen vehetik igénybe az étkeztetést a közintézményekben. Kérdésként merült föl, hogy ilyen esetekben milyen, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) szerinti bizonylatot kell kiállítania a szolgáltatás nyújtójának.

Az áfatörvény 159. § (1) bekezdés szerint az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

Az áfatörvény 14. § (2) bekezdés szerint ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás (vagyis az áfatörvény 2. § a) pont hatálya alá tartozik) az is, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Amennyiben a szolgáltatásnyújtó az ingyenes étkeztetés révén az áfatörvény 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti ügyletet nem valósít meg (mert az ingyenes étkeztetés tekintetében az áfatörvény 14. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn például azért, mert azzal összefüggésben az adóalany az áfatörvény 120. §, 123. § rendelkezései alapján adólevonási jogot nem érvényesíthetett), az ingyenes étkeztetés az áfatörvény hatályán kívüli ügylet, így azzal összefüggésben az áfatörvény 159. § (1) bekezdésének alkalmazása nem jöhet szóba.

Amennyiben pedig az ingyenes étkeztetésre az áfatörvény 14. § (2) bekezdés szerinti ingyenes szolgáltatásként kerül sor, a következőkre kell tekintettel lenni.

Az áfatörvény 159. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan az áfatörvény 166. §(1) bekezdése azt is kimondja, hogy ha az adóalany az ellenértékes ügyletben a 165. § (1) bekezdésének b)pontja szerint mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni. Ellenérték nélküli ügyletben viszont nyugtaadási kötelezettség nem merülhet fel, mivel az áfatörvény 165. § (1) bekezdés b) pontjának és 166. § (1) bekezdésének összevetéséből fakadóan nyugtaadási kötelezettséget csak készpénz, készpénz-helyettesítő eszköz fejében teljesített termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz rendel a jogszabály. Az olyan ügyletet, amelyben az igénybevevő nem adóalany (magánszemély) és ellenértéket fizetnie nem kell, nem lehet szigorúbb bizonylatoláshoz kötni, mint az ellenértékes ügyletet. Ezt az elvet követve (ti. ellenértékes étkeztetést sem kell számlázni, hanem elegendő a nyugta), egy olyan ügyletben, ahol ellenérték hiányában még a nyugtaadás sem jöhet szóba, az ettől magasabb szintű bizonylatot mégis megkövetelni ésszerűtlen lenne.

Mindezekre tekintettel a kérdéses étkeztetést ingyenesen igénybevevők felé a szolgáltatás nyújtójának – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – nem kell áfatörvény szerinti bizonylatot (sem nyugtát, sem számlát kiállítania.

(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 5778/1/2009. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 4007651049)

Forrás: www.apeh.hu