Adózás

| |

A kettős adóztatási egyezmények és az uniós szabályok gondoskodnak arról, hogy ne kerüljön sor kettős adóztatásra, de ezt mégsem érik el mindig, miként azt sem, hogy teljes mértékben megakadályozzák az aluladózást - derült ki pénteken, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete (MOKLASZ) által rendezett nemzetközi adókonferencián.

Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) cégtársa szerint a kettős egyezményekkel kapcsolatban az adózók körében két alapvető tévhit él. Az egyik tévhit az, hogy az adóegyezmények választási lehetőséget adnak abban, hogy hol lehet adózni. Ez nem igaz, mert pontosan megmondják, hogy hol kell adózni, és a kettős adózást melyik államnak, és hogyan kell elkerülnie - mondta a konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatón.

A másik tévhit szerinte az, hogy az adóegyezmények minden esetben megoldják a kettős adóztatás problémáját. Amikor az adóztatási jog allokációjával van probléma, vagyis azzal, hogy egynél több országnak van lehetősége adóztatni egy személyt vagy jövedelmet, ez a probléma megoldódik a szakértő szerint. Minden olyan esetben azonban, amikor az adórendszer különbözőségéből adódik a probléma, vagy abból, hogy az adóztatás nem egyidejűleg következik be a két államban, akkor a kettős adóztatás ugyanúgy fennmarad.

Ez érintheti például a magánszemélyeket, amikor valaki az egyik országban dolgozik, és a másik országban megy nyugdíjba: például, Magyarországon nem tudta levonni a személyi jövedelemadójából a nyugdíjjárulékot, otthon pedig adóköteles lesz a nyugdíja. Vagyis ugyanúgy fennáll a kettős adózás, ezzel nem tud mit kezdeni egy egyezmény - mutatott rá. Hasonlóképpen, ha az adórendszer különbözik, például más az értékcsökkenési leírása egy eszköznek, és ettől a telephelynek az adóalapja más Magyarországon és külföldön, akkor sem küszöbölik ki a kettős adóztatást az egyezmények - tette hozzá.

Az EU szabályozása, irányelvei felülírják a kettős adóztatási egyezményeket - mondta Gombkötő Bálint, a KPMG senior managere, aki úgy vélekedett, az előbbiek negligálják azokat az eredményeket, amelyeket az egyezményekkel a kevésbé fejlett országok elértek a fejlett országokkal szemben. A konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatón kiemelte: a közösséghez való csatlakozás előnye, hogy a magyar adózók számára is elérhetővé váltak az alapvető szabadságjogok, így amennyiben egy magyar befektető külföldön kíván befektetést eszközölni, ha bármilyen hátrányt szenved ahhoz képest, mint ha a saját államában maradt volna, jó eséllyel harcot indíthat az adóhatóságok, esetleg a kormányzatok ellen is.

Herich György, a MOKLASZ elnöke szerint a kettős adóztatási egyezmények újabban növekvő súllyal célozzák az aluladóztatás megakadályozását célozzák. Ez nagyon fontos kérdés, meghatározza, hogy a nemzetközi jövedelemáramlás során az egyes országok milyen mértékben részesülnek a jövedelemből, ami nem csak a vállalatokat, hanem az egyes költségvetéseket is érinti.

A kettős adóztatási szerződések zöme (például a Németországgal, Ausztriával, Nagy-Britanniával létrejött egyezmény) a külföldön adóztatható jövedelmek belföldön történő figyelembe vételére azt a szabályt alkalmazza, hogy az adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, ami része az összevont adóalapnak, de a rá eső, adótábla szerinti adót nem kell megfizetni.

Egyezmény hiányában is van lehetőség a kettős adóztatás elkerülésére. Az szja törvény szerint, ha olyan országból származott jövedelme a magánszemélynek, amellyel Magyarországnak nincs egyezménye, a külföldön is adóztatott jövedelemnek a magyar adószabályok szerint kiszámított átlagos adókulcs szerinti adóját, legfeljebb azonban a külföldön megfizetett adó 90 százalékát lehet figyelembe venni.