Adózás

| |

Első főszabály: ha a szolgáltatás adóalany vásárolja meg, akkor a teljesítési helyet a szolgáltatást vásárló gazdasági letelepülésének a helye (országa) határozza meg. A jogszabálytervezet nem tartalmazza, de nyilvánvalóan, ha több országban letelepedett a vásárló, akkor a leginkább érintett gazdasági letelepülés országa a teljesítési hely. Jelen fő szabálynál megfigyelhető, hogy nem tagországot említettem, vagyis a fő szabály szempontjából indiferens, hogy harmadik országban, vagy EU tagországban telepedett le a vásárló adóalany, a teljesítési hely a gazdasági letelepülésnek országa lesz.

Második főszabály: ha a szolgáltatást nem adóalany vásárolja meg, akkor a teljesítési hely a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági letelepülésének a helye (országa). Vagyis ha magyar adóalany nyújt szolgáltatást olyan nem adóalany személynek, aki magyarországi, vagy akár másik tagállambeli, vagy harmadik országi lakhelyű, akkor a fő szabály alapján adót kell felszámítani, mivel a szolgáltatás belföldön teljesített.   

Természetesen nem adótörvényről lenne szó, ha nem lenne számtalan kivétel a fő szabályok alól - de az eligazodást, az alapelvek ismerete jelenti. 

A szolgáltatást megvásárló adóalanyt nyilatkozattételi kötelezettség terheli az adóalanyiságával kapcsolatban. A nyilatkozatot, a szolgáltatást nyújtó felé kell megtennie a vásárlónak. Ismerve a magyar adózási gyakorlatot, e szabály következtében ismételten több hektár erdő alakul át papírrá évente, mivel minden eladó nyilatkoztatni kívánja majd a vevőjét. Remélhetően az adóhatóság ellenőrzési és tájékoztatási munkája során nem kívánja meg azon nyilvánvaló esetekben a nyilatkozat meglétét, amikor vállalkozás vesz igénybe szolgáltatást, egyértelműen vállalkozási célból.