Adótippek - joghézagok
Adótrükkök
2009.05.17 | AdóNet |
| 
2003. évi XCII. törvény - az adózás rendjéről
1.§ (7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
(8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.
(9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt.
2. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg.
A személyi jövedelemadóról - 1995. évi CXVII. törvény
1.§ (4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
1996. évi LXXXI. törvény - a társasági adóról és az osztalékadóról
1.§ (2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.
(3) Ha e törvény ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen írja elő költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás előtti eredmény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet (kell) élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri alkalmazásra.
2009.05.17 | AdóNet |
|
Itt most nem konkrét adótrükkökről lesz szó – hanem arról, hogy mi is az adótrükk – és hogyan viszonyuljunk hozzá.
Ha beütjük a keresőbe ezt a szót, adótrükkök – erre is számolatlanul kapjuk a találatokat – mégsem jutunk közelebb a válaszhoz, hogy mi is az adótrükk.
Az adótrükk – legalábbis ha az interneten ilyenre keresünk – az csak egy marketing fogás: az adójogszabályok egyszerű ismertetését, leírását adják el e kelendő és érdeklődést keltő kifejezéssel. Végtére is ha az adótrükk alatt valamely adókedvezményt, vagy adózókra kedvezőbb szabály alkalmazását értjük – akkor az adójogszabályok is tele vannak adótrükkökel. Példaként lehetne említeni az adójóváírást is – ha ezzel élünk, akkor alkalmazunk egy igazán legáis adótrükköt. Vagy úgyszintén, ha igénybe vesszük a családi kedvezményt, akkor is trükközünk. A példákat lehetne sorolni – de felesleges, ezek valójában nem adótrükkök. Amely eredményt tehát az adótrükk kifejezés internetes keresésével kapunk – az többnyire nem adó- hanem marketing trükk. Persze az így közvetített információ a felhasználó számára nem haszontalan, hiszen minél több információval rendelkezünk az adójogszabályok tartalmáról, alkalmazásukról, annál inkább tudunk élni az e jogszabályokban felkínált kedvezményekkel.
Mindazonáltal az, amit a jogszabály egyértelműen lehetővé tesz, megenged, - az nem adótrükk. Az adótrükk kifejezés az én fogalmaim szerint egy olyan adózási megoldást jelent, amelynek jogszabályszerűsége kétséges: vagy a hiányos jogi szabályozás, vagy kialakulatlan gyakorlat miatt. A szándékolt cselekedet vagy alkotó jogértelmezéssel, vagy a tények meghamisításával illeszthető az adott jogszabály alkalmazási körébe.
Ha pedig az adótrükk jogszabályba ütközőt jelent – akkor adózóként is egyértelmű kell legyen a megítélése: ne alkalmazzuk, ha másért nem, akkor azért ne, mert túl nagy a kockázata, veszélyes. Persze nem jókedvében trükközik az ember, hanem kényszerből: a magas adók és járulékok elmaradhatatlan velejárója ez, adott esetben a piacon maradás feltétele. Az adótrükkök ilyen szociológiájából egyértelműen látszik egyébként az ellene való gyógyszer is: nem az ellenőrzési szigor és az adminisztratív keménykedés a megoldás, hanem a mostani helyett normális adómértékek bevezetése.
Munkavállalókat nem munkaviszonyban, hanem vállalkozóként alkalmazni – ez egy adótrükk - ahol a felek eljátszák a munkavállaló önállóságát – a munkáltatónak azért előnyös, mert csökkenti az adóalapjait, a munkavállalónak pedig azért, mert így megtarthatja a munkahelyét.
Építőiparban a segédmunkásokat off shore cégben alkalmazni, majd kikölcsönözni a korábbi munkáltatójuknak – adót és járulékot pedig ez miatt nem fizetni, a kölcsönzési díj számlát pedig költségként elszámolni – ez is egy adótrükk.
Munkavállalók részére plusz javadalmazást kifizetni – különféle alapítványok és szakmai képzések közbeiktatásával – szintén egy adótrükk, amelyben megtalálhatók az előnyök.
Személygépkocsi után áfát visszaigényelni – tehergépkocsiként feltüntetve, ez is egy adótrükk.
Szlovák rendszámú autó – amelyet egyébként minden más körülmény Magyarországhoz köt – nos ismert adótrükk ez is.
Havonta tízezer kilométer gépkocsi-költséget elszámolni egy szellemi tevékenységet végző egyéni vállalkozásban – szintén adótrükk. Ez nyilvánvalóan a tények – a felmerült költségek – meghamisítása. Írtam erről egy blogszerű feljegyzést, amelyhez egy igen érdekes észrevétel érkezett:
„Igen sok a kilométer. De az a bankvezér, aki 50 millió forintos céges Mercivel jár, mert az jár neki szerinte és az a szobafestő, aki 1,6-os Opel Astra combival jár, hogy be tudja rakni a szerszámait is mid a ketten 15ezer forintot fizetnek havonta. Hogy is van ez? Az emberek nem hülyék, le fogják ezt verni úgy a politikusokon, mint vak a poharat. Csak legyen rá alkalmuk.”
Válaszoltam is valami olyant, hogy én egy konkrét adóügyben találkoztam szembe ezzel a problémával – ahol ezt az érvet az adóhatóság bizonyosan nem tudja akceptálni.
Nyilván vannak nehezebben megfogható, összetettebb, vagy a termelési, kereskedelmi folyamat rejtett bugyraiba rejtett adótrükkök is.
Ügyvédként mindig az éppen vizsgált esettel és a már kiszabott szankciókkal találkozik az ember – ez eleve meghatározza a szakmai hozzáállást, csak óvatosan azokkal az adótrükkökkel. De ha végignézünk csak az előbbi felsoroláson - megértő is lesz a trükközőkkel, és dühös az államra, a törvényhozókra: miért nem tudnak teremteni olyan jogi, adózási környezetet, ahol nincs gazdasági kényszer a trükközésre. Miért olyan nehéz ezt megérteni?
Ha a trükközés lélektanát, szociológiáját vizsgálják – lehet helye empátiának, jogi megközelítésben azonban nem – hiszen ami jogszabályba ütközik, azt nem lehet javasolni, támogatni, illetve mindenkinek számolnia kell a szankciókkal. Így működik a jog általában – és az adótrükkök kapcsán is.
A tények meghamisításán alapuló adótrükköknek az a kockázata – hogy a hamisítás feltárható. Még összetettebb ügyleteknél is por kerülhet a gépezetbe.
Az alkotó jogértelmezésen alapuló adótrükköknek az a kockázata, hogy az autentikus jogértelmező soha nem az ügyvéd és az adótanácsadó – hanem az adóhatóság és a bíróság. És ezek mindig másként fogják értelmezni a jogszabályt, mint ahogy a trükk megkívánná.
Ez mellett az adójogszabályok beépítettek ilyen helyzetekre szóló alapelvi rendelkezéseket – amelyeket figyelembe kell venni. Ezek a következők:
Ha beütjük a keresőbe ezt a szót, adótrükkök – erre is számolatlanul kapjuk a találatokat – mégsem jutunk közelebb a válaszhoz, hogy mi is az adótrükk.
Az adótrükk – legalábbis ha az interneten ilyenre keresünk – az csak egy marketing fogás: az adójogszabályok egyszerű ismertetését, leírását adják el e kelendő és érdeklődést keltő kifejezéssel. Végtére is ha az adótrükk alatt valamely adókedvezményt, vagy adózókra kedvezőbb szabály alkalmazását értjük – akkor az adójogszabályok is tele vannak adótrükkökel. Példaként lehetne említeni az adójóváírást is – ha ezzel élünk, akkor alkalmazunk egy igazán legáis adótrükköt. Vagy úgyszintén, ha igénybe vesszük a családi kedvezményt, akkor is trükközünk. A példákat lehetne sorolni – de felesleges, ezek valójában nem adótrükkök. Amely eredményt tehát az adótrükk kifejezés internetes keresésével kapunk – az többnyire nem adó- hanem marketing trükk. Persze az így közvetített információ a felhasználó számára nem haszontalan, hiszen minél több információval rendelkezünk az adójogszabályok tartalmáról, alkalmazásukról, annál inkább tudunk élni az e jogszabályokban felkínált kedvezményekkel.
Mindazonáltal az, amit a jogszabály egyértelműen lehetővé tesz, megenged, - az nem adótrükk. Az adótrükk kifejezés az én fogalmaim szerint egy olyan adózási megoldást jelent, amelynek jogszabályszerűsége kétséges: vagy a hiányos jogi szabályozás, vagy kialakulatlan gyakorlat miatt. A szándékolt cselekedet vagy alkotó jogértelmezéssel, vagy a tények meghamisításával illeszthető az adott jogszabály alkalmazási körébe.
Ha pedig az adótrükk jogszabályba ütközőt jelent – akkor adózóként is egyértelmű kell legyen a megítélése: ne alkalmazzuk, ha másért nem, akkor azért ne, mert túl nagy a kockázata, veszélyes. Persze nem jókedvében trükközik az ember, hanem kényszerből: a magas adók és járulékok elmaradhatatlan velejárója ez, adott esetben a piacon maradás feltétele. Az adótrükkök ilyen szociológiájából egyértelműen látszik egyébként az ellene való gyógyszer is: nem az ellenőrzési szigor és az adminisztratív keménykedés a megoldás, hanem a mostani helyett normális adómértékek bevezetése.
Munkavállalókat nem munkaviszonyban, hanem vállalkozóként alkalmazni – ez egy adótrükk - ahol a felek eljátszák a munkavállaló önállóságát – a munkáltatónak azért előnyös, mert csökkenti az adóalapjait, a munkavállalónak pedig azért, mert így megtarthatja a munkahelyét.
Építőiparban a segédmunkásokat off shore cégben alkalmazni, majd kikölcsönözni a korábbi munkáltatójuknak – adót és járulékot pedig ez miatt nem fizetni, a kölcsönzési díj számlát pedig költségként elszámolni – ez is egy adótrükk.
Munkavállalók részére plusz javadalmazást kifizetni – különféle alapítványok és szakmai képzések közbeiktatásával – szintén egy adótrükk, amelyben megtalálhatók az előnyök.
Személygépkocsi után áfát visszaigényelni – tehergépkocsiként feltüntetve, ez is egy adótrükk.
Szlovák rendszámú autó – amelyet egyébként minden más körülmény Magyarországhoz köt – nos ismert adótrükk ez is.
Havonta tízezer kilométer gépkocsi-költséget elszámolni egy szellemi tevékenységet végző egyéni vállalkozásban – szintén adótrükk. Ez nyilvánvalóan a tények – a felmerült költségek – meghamisítása. Írtam erről egy blogszerű feljegyzést, amelyhez egy igen érdekes észrevétel érkezett:
„Igen sok a kilométer. De az a bankvezér, aki 50 millió forintos céges Mercivel jár, mert az jár neki szerinte és az a szobafestő, aki 1,6-os Opel Astra combival jár, hogy be tudja rakni a szerszámait is mid a ketten 15ezer forintot fizetnek havonta. Hogy is van ez? Az emberek nem hülyék, le fogják ezt verni úgy a politikusokon, mint vak a poharat. Csak legyen rá alkalmuk.”
Válaszoltam is valami olyant, hogy én egy konkrét adóügyben találkoztam szembe ezzel a problémával – ahol ezt az érvet az adóhatóság bizonyosan nem tudja akceptálni.
Nyilván vannak nehezebben megfogható, összetettebb, vagy a termelési, kereskedelmi folyamat rejtett bugyraiba rejtett adótrükkök is.
Ügyvédként mindig az éppen vizsgált esettel és a már kiszabott szankciókkal találkozik az ember – ez eleve meghatározza a szakmai hozzáállást, csak óvatosan azokkal az adótrükkökkel. De ha végignézünk csak az előbbi felsoroláson - megértő is lesz a trükközőkkel, és dühös az államra, a törvényhozókra: miért nem tudnak teremteni olyan jogi, adózási környezetet, ahol nincs gazdasági kényszer a trükközésre. Miért olyan nehéz ezt megérteni?
Ha a trükközés lélektanát, szociológiáját vizsgálják – lehet helye empátiának, jogi megközelítésben azonban nem – hiszen ami jogszabályba ütközik, azt nem lehet javasolni, támogatni, illetve mindenkinek számolnia kell a szankciókkal. Így működik a jog általában – és az adótrükkök kapcsán is.
A tények meghamisításán alapuló adótrükköknek az a kockázata – hogy a hamisítás feltárható. Még összetettebb ügyleteknél is por kerülhet a gépezetbe.
Az alkotó jogértelmezésen alapuló adótrükköknek az a kockázata, hogy az autentikus jogértelmező soha nem az ügyvéd és az adótanácsadó – hanem az adóhatóság és a bíróság. És ezek mindig másként fogják értelmezni a jogszabályt, mint ahogy a trükk megkívánná.
Ez mellett az adójogszabályok beépítettek ilyen helyzetekre szóló alapelvi rendelkezéseket – amelyeket figyelembe kell venni. Ezek a következők:
2003. évi XCII. törvény - az adózás rendjéről
1.§ (7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
(8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.
(9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt.
2. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg.
A személyi jövedelemadóról - 1995. évi CXVII. törvény
1.§ (4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
1996. évi LXXXI. törvény - a társasági adóról és az osztalékadóról
1.§ (2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.
(3) Ha e törvény ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen írja elő költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás előtti eredmény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet (kell) élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri alkalmazásra.
AdóNet
RG Stúdió
Magicon