Gazdaság

Címkék : cafeteria

A béren kívüli juttatások egyre komolyabb szerepet játszanak a munkavállalók anyagi elismerésében, „bérezésében”, különös tekintettel arra, hogy számos juttatási formához az általánoshoz képest kedvezőbb adózási szabályok kapcsolódnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egyes munkavállalók egyéni szükségletei eltérőek lehetnek, hiszen egy nyugdíjazás előtt álló magánszemély preferenciái szükségképpen mások, mint egy nagycsaládoséi vagy egy egyedülálló pályakezdőéi.

 

Ezért a cafetériának, mint juttatási rendszernek a bevezetése elsősorban arra szolgál, hogy a munkavállalók számára minél megfelelőbb választást biztosítson az egyes szóba jöhető juttatási formák közül, hiszen ha az adott terméket, szolgáltatást a magánszemély saját döntése alapján is megvásárolná, akkor a cafetéria juttatás gyakorlatilag helyettesíti a készpénzt.

 

A cafetéria tehát nem adózási mód vagy előírás, hanem egy olyan munkajogi szabályzat, amelyben a munkáltató választást enged a magánszemélyek számára, hogy maguk határozzák meg azt, hogy fizetésük kiegészítéseképpen milyen juttatásokban kívánnak részesülni. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154. § (1) bekezdése szerint tilos a munkabért utalvány vagy más – pénztől eltérő - formában fizetni. Ezért a munkabér cafetériával nem váltható ki.

A cafetériára vonatkozó általános előírások

A cafetériának az adótörvényekkel való kapcsolatát a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény 69. § (1) bekezdés d) és e) pontjaiban találhatjuk meg. E szakaszok szerint adóköteles természetbeni juttatás az is, ha nem minden munkavállaló részesül egyenlő mértékben az adott juttatásban, hanem minden, vagy a belső szabályzatban meghatározott munkavállalók azonos keret terhére választhatnak azonos feltételekkel ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből. Például, ha egy munkavállaló ruházati terméket, míg egy másik személy sporteszközt kér a munkáltató által meghatározott keret terhére, akkor mindkettő juttatás adóköteles természetbeni juttatásként – és nem bérként – minősül, függetlenül attól, hogy a magánszemélyek nem ugyanazon juttatásban részesülnek.

 

Az említett belső szabályzat akkor felel meg az szja-törvény előírásainak, ha az a juttatásra jogosultak körét nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg. Így például, ha belső szabályzat tartalmazza azt, hogy 10 év munkában töltött idő után minden munkavállalót egy-egy aranyóra illeti meg, akkor ez a juttatás is természetbeni juttatásként válhat adókötelessé.

Ugyanakkor az sem zárható ki, sőt éppenséggel javasolt, hogy egyes magánszemélyek adómentes, vagy kedvezményes mértékkel adóköteles juttatásokat válasszanak a cafetéria keret terhére. Kiemelést érdemel, hogy az szja-törvény szerint ezek a juttatások akkor is a kedvezményes mértékkel válnak adókötelessé, vagy akár adómentessé, ha nem minden magánszemély részesül azokban. Ezért például nem ütközik az szja-törvény előírásába az, ha a munkáltató például a 18 000 forint meleg étkezési jegyet munkateljesítményhez kapcsolódó jutalomként adja a munkavállalónak. (Egyes munkáltatók például az étkezési jegy juttatását ahhoz kötik, hogy a munkavállaló ne menjen az adott hónapban betegszabadságra. Ez az előírás az szja-törvény szabályait nem sérti, ugyanakkor munkajogi szempontból igencsak aggályos.)

Így a cafetéria juttatások közé felvehetőek a teljesség igénye nélkül az alábbi juttatások:
•    az üdülési csekk vagy az üdülési szolgáltatás (25 százalék);
•    a meleg étkeztetés vagy az erre vonatkozó utalvány (25 százalék);
•    az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége (25 százalék);
•    az iskolakezdési támogatás (25 százalék);
•    a helyi utazásra szolgáló bérlet (25 százalék);
•    az önkéntes pénztárakba átutalt munkáltatói hozzájárulások (25 százalék);
•    a magánnyugdíj-pénztári tagdíj kiegészítése (25 százalék);
•    az ingyenes vagy kedvezményes számítógép- és internethasználat (adómentes);
•    a kockázati életbiztosítás, a balesetbiztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja (adómentes);
•    a személygépkocsi magáncélú használatának biztosítása (adómentes);
•    a védőoltás (adómentes);
•    a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése, ha azt a munkáltató nem köteles megtéríteni (nem bevétel);
•    a munkáltatói lakáscélú támogatás (adóterhet nem viselő járandóság);
•    a „hideg” étkezési utalvány (adóköteles természetbeni juttatás);
•    a csekély értékű ajándék (adóköteles természetbeni juttatás);
•    a művelődési szolgáltatás (adóköteles természetbeni juttatás);
•    a sportszolgáltatás (adóköteles természetbeni juttatás);
•    a személyszállítási szolgáltatás (adóköteles természetbeni juttatás);
•    a telefonszolgáltatás (20 százalék adóköteles természetbeni juttatás).
Természetesen az egyes juttatás-típusok esetében az szja-törvény egyedi juttatási korlátokat határoz meg. Így például a munkáltató a munkavállalónak és annak közeli hozzátartozójának – személyenként külön-külön – éves szinten maximum a minimálbér (amely 2010-ben 73 500 forint) összegéig adhat 25 százalékos mértékkel adóköteles üdülési csekket.

Mint látható, a felsorolt elemek tartozhatnak az szja-törvény 70-71. §-a szerinti kedvezményes adózás alá eső juttatások közé, illetve lehetnek adómentes vagy adóköteles természetbeni, továbbá más adómentes juttatások, sőt akár adóterhet nem viselő járandóságok is. Ennél is meglepőbb, hogy semmilyen akadálya nincs annak, hogy a munkáltató a cafetéria juttatások közé a készpénzt is felvegye. Természetesen a készpénz a magánszemély összevonás alá eső jövedelmének minősül majd, de ez a körülmény – az szja-törvény már említett 69. § (1) bekezdés d) és e) pontjai alapján – nem befolyásolja a többi magánszemélynek adott juttatás adókötelezettségét.