Gazdaság

Címkék : szellemi szabadfoglalkozás

 

Valamely tevékenység kapcsán mindig felvetődik a kérdés, hogy azt milyen formában érdemes végezni. A magánszemélyek a saját nevük alatt kétféle formában végezhetnek gazdasági tevékenységet: egyéni vállalkozásban, vállalkozási igazolvánnyal, vagy – az adójogszabályok által adta lehetőséggel élve az un. önálló tevékenység keretében, amelyet a köznyelv  „adószámos magánszemélyként”, ismer, amely vállalkozásszerű tevékenység végzésére ad lehetőséget. (Gazdasági társaság alapítása még szóba jöhet, de ez az írás nem erről szól.)

Az egyéni vállalkozás a magánszemély tipikus vállalkozási formája - ennek megfelelően ezt minden adót- és köztartozást megállapító törvény megtalálja: a tb. a társadalombiztosítási járulékokkal, vállalkozói járulékkal, az önkormányzat a helyi adóval stb. Ezek mellett a vállalkozói jogállással járó előnyök csak ehhez a formához fűződhetnek (veszteséget számolhat el, míg a szellemi szabadfoglalkozású nem, vagy pl. egyes tevékenységek csak vállalkozói jogállással végezhetők, szellemi szabadfoglalkozásban nem, pl. ügyvéd, közjegyző, magánnyomozó stb.).

Az egyéni vállalkozásról szóló törvény az egyéni vállalkozást a magánszemély gazdasági tevékenységeként határozza meg, azzal, hogy gazdasági tevékenységnek tekinti az üzletszerűen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenységet. (1990. évi V. 2.§)

Szigorúan nézve ez alapján minden szolgáltató tevékenység – beleértve a szellemi tevékenységet is – amelyet üzletszerűen (nyereség és vagyonszerzés céljából) rendszeresen (ismétlődően) végeznek – gazdasági tevékenységnek és így egyéni vállalkozásnak minősül, amely csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható (1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról 2.§, 4.§).

Ki kell emelni, hogy a szellemi szabadfoglalkozás egyéni vállalkozásban végezhető, mi több az előbbiek alapján jellemzően ez az a vállalkozási forma, amelyben ezt a tevékenységet a jogszabályok szerint végezni kell.

Azonban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. tv. (Szja tv.) meghatározza az önálló tevékenység fogalmát, akként, hogy ide tartozik minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely a törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység (ez lényegében a munkaviszony) körébe. Ide tartozónak sorolja a törvény különösen az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt, bérbeadót, a választott könyvvizsgálót, és a gazdasági társaság mellékszolgáltatást teljesítő tagját (16.§). A felsorolás csak példálózó, így e kategóriába minden további tevékenység besorolható, amelyből eredően a magánszemélynek munkaviszonyon kívül bevétele keletkezik. Így a szellemi szabadfoglalkozásúak is ide tartoznak. Ezen adózási kategória alapján van lehetőség a szellemi szabadfoglalkozás végzésére egyéni vállalkozói státuszon kívüli is. Igen nehéz azonban az elhatárolás, mert az 1990. évi V. törvény idézett rendelkezése (2.§) elég szűkre szabja az egyéni vállalkozáson kívüli  szellemi szabadfoglalkozás lehetőségeit – igazából azon szellemi tevékenység végzésére nem kötelező az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása, amelyet nem üzletszerűen, vagy nem rendszeresen végeznek. Van bevételem, de az nem tekinthető rendszeresnek.

Összefoglalva: a szellemi szabadfoglalkozású tevékenységet végzők körét leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy ide tartoznak mindazok a szellemi szolgáltató tevékenységet végző magánszemélyek, akik egyéni vállalkozóként vagy önálló tevékenységet végző magánszemélyként nem munkaviszony keretében az önálló – jellemzően megbízási, felhasználási szerződéseken alapuló - tevékenységük eredményeként bevételhez, jövedelemhez jutnak.

A kézikönyv tárgyát illetően tovább szűkül a kör – nem foglalkozik a szellemi szabadfoglalkozás egyéni vállalkozás keretében történő végzésével. E tárgyban ajánljuk olvasóink figyelmébe az Egyéni vállalkozók kézikönyve című kiadványt.

A továbbiakban amikor szellemi szabadfoglalkozásúakról beszélünk, ez alatt csak azon magánszemélyeket értjük, akik nem egyéni vállalkozói státuszban végzik a tevékenységet. Ezek alapján a szellemi szabadfoglalkozás egyik szélső határa a munkaviszony, amelytől jogilag abban különbözik, hogy nem alárendelt viszonyban van a foglalkoztatóval, hanem szabad és független. Adózásban az a különbségük,  hogy a szellemi szabadfoglalkozás jövedelmével szemben van helye költségelszámolásnak, a munkaviszonyban a munkabérrel szemben nincs. A szellemi szabadfoglalkozás másik szélső határa az egyéni vállalkozás – amelytől az adózást tekintve abban különbözik, hogy az egyéni vállalkozásból származó jövedelem külön adózik, az osztalékrész forrásadóval, a szellemi szabadfoglalkozás jövedelme pedig összevontan a hatályos adótábla szerint. Azonosságuk pedig az, hogy a bevétellel szemben költségek elszámolásának van helye. Egyébként amely tevékenység végezhető szellemi szabad foglalkozásban – az választás szerint végezhető egyéni vállalkozásban is. (csak fordítva nem igaz a képlet, hiszen például termelő tevékenység egyértelműen nem végezhető szellemi szabadfoglalkozásban.)

A szellemi szabadfoglalkozás előnye az egyéni vállalkozással szemben, hogy nem igényel külön alapítási eljárást, és költséget, gyorsabban megszüntethető, a működés során kevesebb adminisztrációt igényel, vállalkozói járulék-, helyi adófizetési kötelezettsége nincs, minimálbér utáni – jövedelemtől független - havi járulékfizetési kötelezettsége nincs.  Azok az elszámolások – adóelőleg, járulékok - amelyek az egyéni vállalkozót terhelik – a szabadfoglalkozásban a foglalkoztatóra hárulnak – így lényegesen kevesebb adminisztrációval jár. A személyhez kötődő, nem rendszeresen jelentkező kisebb megbízások teljesítésére ilyen jellemzőinél fogva alkalmasabb, mint az egyéni vállalkozás.