Jog

Címkék : munkajog

2009. június 1-jétől változtak a munkaidőkeretre vonatkozó előírások. Ekkortól – összhangban a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv szabályaival – a munkáltató egyoldalú döntésével a napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidőt legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározhatja. Korábban – az idénymunka esetétől eltekintve - a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeret legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti lehetett. A munkaidőkeretre vonatkozó – itt most nem ismertetendő – részletes előírások az Mt. 118/A §-ában találhatóak.

A munkaidőkeret – mint a munkavállaló törvényes munkaidejét meghatározott időegységre rögzítő előírás – általában a munkakörhöz, vagy a munkáltató tevékenységéhez kötődik. A munkaidőkeret alkalmazása a pihenőnapok kiadása révén válság esetén átmeneti, időszakos megrendelés-állomány csökkenés esetén jelenthet megoldást.

A munkaidőkeret alkalmazásának fontos ismérve, hogy ha a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztatja le a munkavállalókkal a rendelkezésre álló teljes munkaidőt, akkor őket a le nem dolgozott időre (állásidőre) járó díjazásként személyi alapbérük illeti meg.   

A ledolgozott munkaidő mennyiségétől függetlenül a havidíjas munkavállalók részére minden hónapban a havi személyi alapbért ki kell fizetni. Tehát esetükben legfeljebb a műszakpótlékra jogosító időszakban történő munkavégzés csökkenése eredményezhet alacsonyabb bérköltséget. Ugyanakkor a teljesítménybéres munkavállalók esetében a kevesebb munkával érintett időszakban kevesebb bért kell fizetni.

Munkaidőkeret alkalmazásnak társadalombiztosítási kihatása nincs.