Jog

| |

Részlet az Egyéni vállalkozók kézikönyvéből:

Munkajogi tudnivalók a vállalkozásban

Az egyéni vállalkozó által foglalkoztatott alkalmazottak munkaviszonyára és annak minden momentumára – a munkavégzésére, a munka díjazására, a szabadságra, a felmondásra, a végkielégítésre - a Munka Törvénykönyve irányadó. A munkajog nagyon kényes terület a vállalkozásban. Erre a jogterületre a munkavállalói jogok részletes szabályozása és védelme a jellemző. A Munka Törvénykönyve jellemzően a munkavállalók jogairól ás a munkáltató kötelezettségeiről szól – kisebb súllyal jelennek meg a törvényben a munkavállaló kötelezettségei és vele szemben a munkáltató jogai. Lehet, hogy ez így van rendjén, a törvényhozó a jogok és kötelezettségek egyenlőtlen szabályozásával kíván jogi védelmet biztosítani a munkavállalónak abban a munkaviszonyban, amelyben a kereteket eleve a munkáltató határozza meg, utasítási joga van, a munkavállaló kiszolgáltatottabb, a munkaviszonyban nem mellérendelt féléként vesz részt.

Ahogy azonban a munkáltatókat sem – úgy a munkavállalókat sem kell félteni, többletjogaikkal élnek és visszaélnek rendesen. Valahogy jogszabályainkba be van kódolva a nem rendeltetésszerű joggyakorlás lehetősége. Egy idős vállalkozó a munkajogi tapasztalatait – gyermeke felé, átadva neki egyben az üzletét – úgy fogalmazta meg  hogy az alkalmazott a vállalkozás fizetett ellensége. E megfogalmazás mögött a vállalkozás keserű tapasztalatai állnak. Ha megkérdeznénk egyenként a vállalkozókat szerte az országban, mindenki tudná mesélni a saját történetét. Egy munkavállalót nagyon nehéz megfogni, ha az egyébként súlyos munkavégzési kötelezettségszegését a munkáltató azonnal nem adminisztrálja le hibátlanul – utólag már nem tehet semmit. Akkor sem, ha bármilyen apró formai hibát vét az adminisztrációban – az a bíróság előtt égbekiáltó jogellenességnek minősül, igen súlyos kártérítési szankciókkal. Gyakori tapasztalat, hogy  a vétkes munkavállaló a felmondás elől táppénzre menekül, amely megvédi őt – majd amikor felgyógyult, jön a visszacsapás – és beperli a munkáltatót. Ez a jogvita a bíróság előtt már nem arról fog szólni, hogy mit vétett, milyen károkat okozott a munkavállaló, hanem hogy mi az a pénz, amivel a munkáltató kiengesztelheti megbántott dolgozóját - a munkáltató pedig fizetni fog, mint a katonatiszt. Holott nem így indult a dolog. Természetesen nem helyes a túlzó általánosítás – nyilván a gyakorlatból lehet felhozni olyan példákat is, amelyek az alkalmazottakkal szembeni tipikus és jogsértő munkáltatói eljárásokra mutatnak rá.

Nem csak a jogszabályok, a bírósági gyakorlat is inkább munkavállaló párti. Ismerjük az indokát: a munkaviszonyban a munkáltató a főnök – a gyengébb felet kell védeni. Ilyen megfontolásból a munkaügyi jogszabályok is aprólékosan szabályozzák a munkaszerződések tartalmát, meglétét, a munkaidő kezdetét, végét, a pihenőidő biztosítását, a szabadságokat, ezek bejelentését, nyilvántartását – mindezzel komoly ellenőrzési feladatokat adva a munkaügyi hatóságoknak és ellenőrzéseknek, amelyek folyamatos adminisztrációs készenlétet igényelnek a munkáltatóktól. A munkaügyi bírságok esetei és mértékei folyamatosan szigorodnak. Az elmúlt években kezdetben a pályázati lehetőségekből, támogatásokból zárták ki azt a munkáltatót, akinél valamilyen munkaügyi szabálysértést állapítottak meg – nem voltak rendezettek munkaügyi kapcsolatai, 2009-től ilyen esetben már a kedvezményes 10%-os társasági adó, illetve vállalkozói adó sem vehető igénybe. Így fonódik össze az adminisztráció két ága: az adózás és a munkajog.

Szóval igen összetett és ingoványos terep az alkalmazottak foglalkoztatása – az elejétől a végéig kényes adminisztrációval terhes, és minden tekintetben – bérezés, jutalmazás, dohányzás, szabadságolás, elbocsátás – különleges odafigyelést igényel. Mindezek a jellemzők arra hívják fel a  felhívja a figyelmet, hogy vállalkozóként és munkáltatóként is mindig törekedjünk a jogszerű eljárásra, a munkajog területén a munkavállalói jogok tiszteletben tartására. Ezesetben minden jogalapunk meglesz a kötelezettségek számonkérésére is. Munkáltatóként bármilyen intézkedés – különösen felmondás – megtételekor a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárni,  haragból, indulatból nem lehet helyes döntést hozni, indokolt is minden esetben a döntés előtt jogi szakértő véleményét kikérni és óvatosságra, visszafogottságra intő tanácsát megfogadni.

A következőkben a főbb munkajogi tudnivalókat a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi  XXII. törvény (Mt) alapján ismertetjük.

/Részlet az Egyéni vállalkozók kézikönyvéből/

***

EGYÉNI VÁLLALKOZÓK KÉZIKÖNYVE

Megrendelés: info@adonet.hu