Jog

Címkék : munkajog , próbaidő

 

A próbaidő lényege az, hogy ezalatt bármelyik fél, tehát mind a munkáltató, mind a munkavállaló indoklás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. Vagyis nincs felmondási idő, felmondási időre járó átlagkereset, vagy éppen felmondási tilalom vagy végkielégítés sem. Tehát nem jelent felmondási védelmet a betegség miatti keresőképtelenség, a terhesség, szülési szabadság, vagy éppen a közeli hozzátartozó otthoni ápolása.  A próbaidő időtartama főszabályszerűen 30 nap, azonban ettől a felek közös megegyezésükkel eltérhetnek. Mind hosszabb, mind rövidebb időben megállapodhatnak, de a 3 hónapot nem haladhatják meg. A próbaidőt meghosszabbítani sem szabad! Ettől érvényesen eltérni nem lehet! Ha a felek kifejezetten nem állapodtak meg az időtartamban, akkor a törvényben foglalt 30 nap lesz az irányadó.  Kikötésére a következő szabályok vonatkoznak:  Csak és kizárólag a munkaszerződés megkötésekor és írásban köthető ki, tehát például utólag, mondjuk a munkába állást követő napon nem lehet róla érvényesen rendelkezni, de nem lehet kikötni próbaidőt a munkaszerződés módosításakor sem. Próbaidőnek helye lehet határozott és határozatlan időtartamú munkaszerződések esetében is. 

 

Közalkalmazottak esetében, például a tanároknál kicsit eltérő a próbaidőre vonatkozó szabályozás. Az egyik lényeges különbség, hogy esetükben fő szabály szerint kötelező 3 hónapos próbaidőt kikötni. Természetesen vannak jogszabályban meghatározott kivételek ez alól. Ugyancsak eltérést jelent, hogy a próbaidő maximális időtartama 4 hónap lehet.  Közszolgálati jogviszonyban, vagyis a köztisztviselőknél is fő szabály alapján kötelező a 3 hónapos próbaidő. Ennek maximális időtartama azonban már 6 hónap lehet. Az azonban itt is változatlan, akár csak a munkaviszonynál, illetve a közalkalmazottaknál, hogy a próbaidő alatt azonnali hatállyal és indoklás nélkül megszüntethető a jogviszony bármelyik fél részéről.